Lilla mondta...

... de ő mindig beletalál (honnan veszi?), legalábbis abba, ami épp a lelkemben van - vagy mint most, épp hiányzik...

Származási hely: Tiszaliget fesztivál 2010

A reggeli áhítatok témája az alapige (lásd Nyereség) megjelenése a zsoltárok között. Ma a 100. zsoltárról beszélt Lakatos Lilla: adjunk hálát az Úrnak! Az eredetit visszafordítva: örömteli zajt csináljatok az Úr tiszteletére. Közünk van hozzá: Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Mi öröm, ha ez nem? Ne azon gondolkodjunk, hogy mi milyenek vagyunk; (amint vagyok, úgy jövök); hanem: Kicsoda Ő, akit együtt dicsérünk... Bármi történik, az Úr jó, szeretete örökké tart... Mindig jó, ha érezzük, ha nem, ha jó dolgok történnek velünk, s akkor is, ha nem. Ez így van, ezt tapasztaljuk táborról táborra az első tábor óta (Csillebérc, hány éve is volt?). Erről tudunk mesélni a gyermekeinknek, nemzedékről nemzedékre. Egy történet: gyerekek ő-papír-ollót játszanak, az egyik megunja, hogy sokszor veszít és bemondja: "Isten! Mindent visz!"

Származási hely: Tiszaliget fesztivál 2010

Ehhez az Istenhez ragaszkodunk örömmel, hálaadással; ehhez csak egy belső döntés kell, hogy legyünk elégedettek (és hogy ne lennénk azok) Istennel. --- Na ez nekem is szólt...